Az igazság tanulható-tanítható?
Ha tanulható, akkor hogyan kutassuk, hiszen ha a birtokában vagyunk, akkor nem kell kutatnunk, ha pedig nem vagyunk a birtokában, akkor hogyan kutassuk, hiszen nem tudjuk, mit kutatunk.
1. Szókratész, mint a bábáskodás atyja
1.1. hiszen a tanítványban megvan az igazság, csak vissza kell emlékeznie
1.2. késztetés lehet csupán a tanító, több nem
1.3. tehát: a pillanat nem számít, csak, hogy az életében megesett
1.4. a tanító tehát csak történetileg érdekes
2. Ha azonban a pillanat számít/ döntő jelentőségű
2.1. akkor a tanuló a nem-igazság (mivel a döntő pillanatig nincs birtokában az igazságnak)
2.2. a tanuló azzal a föltétellel sem rendelkezik, ami az igazság felismeréséhez kell
2.2.1. ha rendelkezne vele, akkor ő volna a feltétel, tehát amikor emlékeztetik erre, akkor használhatná, de ez a szókratészi helyzet volna ismét
2.2.2. a tanuló híján van a föltételnek
2.3. ha nem maga által veszítette volna el a feltételt, akkor véletlenül kerülne a hiány állapotába
2.3.1. tehát véletlenül volna az igazság birtokában is
2.3.2. tehát maga által vesztette el a föltételt àtehát ez vétek è”Bűn”
2.4. egyedül Isten adhat feltételt újjá teremtve a tanulót
2.4.1. a tanuló mentes az igazságtól és a föltételtől à rab àfel kell szabadítani
2.4.2. magát nem tudja megszabadítani, hiszen:
2.4.2.1. magát megszabadítva előző állapota csupán történeti jelentőségűvé válna
2.4.2.1.1. tehát rögvest semmivé foszlana a pillanat és a szókratészi rendszernél tartanánk
2.4.2.2. a tanító/ az Isten szabadítja meg è „Szabadító”
2.4.2.3. Bűnét elengedi è „Engesztelő”
2.4.2.4. a tanító föltételt adott à a tanuló elszámolni tartozik, hogyan használta ki ezt a föltételt
2.4.2.4.1. a tanító tehát è „Bíró”
2.5. a tanítvány a föltétel birtokában új ember lesz è „Újjászületik”
2.5.1. ez a változás è megtérés, átfordulás
2.5.2. ami érez a régi elpazarolt időkért è „Megbánás”
3. Az Isten, mint tanító és megváltó
3.1. Szókratész tanított, hiszen adósnak érezte magát, mert ő megkapta a késztetést, ezért másoknak is meg akarta adni, ő ugyanannyival tartozik a tanítványainak, mint azok neki
3.1.1. tanítványa által egyre jobban megérti a tanító magát
3.2. Istennek nincs szüksége tanítványra ahhoz, hogy megértse magát
3.2.1. Mi indítja Istent mozgásra, ha nem szenved hiányt semmiben?
3.2.2. a èszeretet indítja Istent mozgásra, ami a pillanatban lesz teljessé
3.2.3. ha a szeretet a mozgás oka, akkor a célja is, hiszen
3.2.3.1. ha a cél nem azonos az okkal, akkor az ellentmondás Isten esetében, mivel akkor Istennek olyanra kellene törekednie, amiben hiányt szenved?
3.2.4. Isten szerelemmel szereti a tanítványát à de nem értheti meg a tanítvány Istent
3.2.4.1. tehát szerelmük akadályba ütközik
3.2.5. A király és a szegény lány
3.2.5.1. magához emeli
3.2.5.2. dicsőségében járul elé, hogy dicsőíthesse
3.2.5.3. leereszkedik hozzá, de teljesen átvéve a közeget
3.2.5.4. a legkisebbhez jön, tehát a legkisebb lesz Isten maga à szolga lesz
3.2.5.4.1. aki ezt meg akarja tagadni tőle, az Istentől a szerelem lehetőségét akarja elvenni, amivel Isten közel hozhatja magát az emberhez, még ha magasztosan teszi is ezt, ez a legszörnyűbb dolog
3.3. Ez a történet maga a csoda, hogyan is találhatta volna más ki, mint Isten, hiszen ember honnan is tudhatná, hogy Istennek szüksége van őrá, hogyha ezt nem jelentette volna ki?
4. Az abszolút paradoxon
4.1. Szókratész mindig az emberrel foglalkozott, mert azt mondta, hogy még ezzel a témával sincs teljesen tisztában, hiszen egyszerűbb lény, akinek természettől fogva része van valami isteniben
4.2. az ember fogalma tiszta számunkra csak nem tudjuk pontosan definiálni, hanem tudjuk
4.2.1. paradoxon: (emberi egyszerűség – isteni végtelenség)együtt
4.2.2. gondolkodás paradoxona: fel akar fedni valami olyasmit, amit nem képes elgondolni
4.2.3. szeretet paradoxona: egy hiányolt másik iránti szerelem
4.2.3.1. szeretetre épülő vallás: magamat kell előbb szeretnem, hogy másokat hasonlóan szerethessek
4.2.4. ismeretlen = Isten
4.2.4.1. Isten/ismeretlen létezésének vagy nemlétezésének bizonyítása meddő
4.2.4.1.1. el kell engednem a bizonyítást, és akkor ott lesz előttem a létező (ugrás)
4.2.4.1.1.1. Sorit paradoxon: ha nem akarom bizonyítani, hogy kupac, akkor meglátom, hogy kupac vagy sem à egy „ugrásra” van szükség
4.2.4.1.2. „Nincs Isten” v. „Bizonyítom Isten létezését” ß abszurd mindkettő
4.2.4.2. az ismeretlen = határ à abszolút különböző
4.2.4.2.1. ezt a különbözőséget abszolút voltánál fogva nem lehet megragadni
4.2.4.2.2. erről a különbségről tehát nem is tudhat magától, hiszen az ellentmondás volna
4.2.4.2.3. magától Istentől tudhatja meg
4.2.4.2.4. Isten abszolút különbözik az embertől és az ember abszolút különbözik Istentől
4.2.4.2.5. csak abban különbözhet, amit magának csinált à BŰN
4.2.4.2.6. aminek tehát a híján volt eddig az a è”Bűntudat”
4.2.4.3. az értelem nem ismerheti föl, és nem értheti meg ezt a paradoxont, de mégis ugyanazt akarják benne: a szenvedélyben megbuktatni az észt
5. Botránkozás a paradoxon felett
5.1. paradoxon és értelem találkozása:
5.1.1. ha szeretetben találkoznak, akkor: boldogságos (ennek még nem adtunk nevet)
5.1.2. ha gyűlöletben találkoznak, akkor: (boldogtalan) botránkozás lesz
5.2. igazság: saját magának és a hamisságnak is ismérve, a paradoxon is ilyen: magát és a botránkozást is megérti
5.3. botránkozás = nem-igazság következménye
5.3.1. cselekvő (amennyiben nem engedi magát elpusztítani)
5.3.2. elszenvedő (nem térhet ki a paradoxon elől)
5.3.3. a botránkozásban a paradoxon ad hangot: ez az akusztikai tévedés
5.3.4. nem az értelem leleménye a botránkozás, mert akkor a paradoxon is az értelemből fakadna, ez pedig nem lehetséges, nem éri fel ésszel az értelem a paradoxont, tehát ezért sem találhatta ki
5.3.5. a botránkozás csak úgy létrejön, nem a paradoxon hozza létre
5.3.6. a pillanat maga a paradoxon
5.3.7. a botránkozás a (paradoxon = pillanat) félreértése
5.3.7.1. a paradoxon a botránkozás szerint ostobaság
5.3.7.2. a paradoxon az értelem szerint abszurdum, de hát a paradoxon fogalma éppen az abszurditás
5.3.7.3. a paradoxon a csoda
5.3.7.4. ami a botránkozásból szól, azt mind a paradoxontól tanulta, és ez az akusztikai tévedés
5.4. boldogságos találkozása az értelemnek és a paradoxonnak: az értelem feladja magát, a paradoxon pedig átadja magát
6. Az egyidejű tanítvány viszonya (75.o.)
6.1. Isten maga jön el a világba
6.1.1. nem küldhet mást, mert
6.1.1.1. akkor a szókratészi viszony lenne csupán, ami ember és ember között a legigazabb, de ezzel feltételt nem kapnánk az igazság megértésére
6.1.1.2. magának kell igazán eljönnie, tehát akaratából akarva/akaratlan aztán tartania kell földi létezésének valóságát (nem mutathatja meg nyilvánvalóan, hogy Ő Isten)
6.1.1.3. nem rejti el magát, hanem tanít
6.1.1.4. gondtalan volt a mindennapi dolgokkal kapcsolatban, és mi is azok lehetünk, ha teljesen ki tudjuk az aggodalmat gyomlálni a lelkünkből (hiszen, ha mi nem lehetnénk olyan gondtalanok, mint Ő, akkor nem is volna Ő ember.)
6.1.2. kik a tanítványai?
6.1.2.1. nem a csőcselék
6.1.2.2. nem a kortársak, mert számukra csak történelem/történeti
6.1.2.3. Isten születésének napjának újdonsága: az Örökkévalóság Kezdete…
6.1.2.4. a tanítványnak nem kell megérteni a paradoxont, csak azt kell megértenie, hogy ez paradoxon à
6.1.2.5. ezért harsonaszóval nem mondhat dicshimnuszokat, mert
6.1.2.5.1. ha szókratészi az eset, akkor csak a késztetést köszönheti, Szókratész maga sem várt ezért semmit
6.1.2.5.2. ha nem szókratészi az eset, akkor a tanuló mindent a tanítónak köszönhet, ezt pedig nem lehet harsonaszóval megköszönni
6.2. „ Ennek a hitnek a paradoxon a tárgya, a paradoxon pedig éppen az ellentmondást egyesíti: a történetit örökkévalóvá, az örökkévalót történetivé teszi.”(83.o.)
6.2.1. A hit nem megismerés
6.2.1.1. a hit tárgya tehát nem a tanítás, hanem a tanító lesz
6.2.2. Istennek kell lennie a tanítónak, hogy a föltételt megadhassa, és embernek, hogy az embert hozzá is juttathassa a föltételhez àörök föltétel, de mégis a pillanat lesz fontossá, hiszen az örök igazság megértésének feltétele, újabb paradoxon
6.2.3. a hit tehát nem lehet akarati aktus, az akart csak addig terjed, amíg a föltétel adott, aminek nem adott a föltétele, azt hiába akarom
6.2.4. hogyan lesz tanulóból hívő vagy tanítvány?
6.2.4.1. ha az értelemnek búcsút mond, és megkapja a föltételt
6.2.4.2. mikor kapja meg? à a pillanatban
6.2.4.3. a föltétel az örökkévaló megértésén alapszik
6.2.4.4. tehát örök föltétel
6.2.4.5. de mégsem közömbös a tanító emberi valósága
6.2.5. tehát a hit is paradoxon 6.2.4 miatt, ezért állíthat a paradoxonról, és ezért igaz a hitre is mindaz, ami a paradoxonra
6.2.6. a kortársak mégis boldogok voltak
6.2.6.1. mit jelent egyidejűnek lenni, látni, ízlelni a császári ünnepség ételeit, eseményeit?
6.2.6.1.1. a valódi egyidejűség nem a közvetlen egyidejűség okán valódi egyidejűség, hanem más által
6.2.6.1.2. a föltétel által válik valaki valódi egyidejűvé, hiszen csak Istentől magától kaphatta a föltételt, így pedig egyidejű; ha mástól kapta volna a föltételt, akkor a másnak Istennek kéne lennie.. tehát csak Isten adhatja meg a föltételt, tehát vele mindenki egyidejű
6.2.6.1.2.1. aki pedig vissza akarna menni a közvetlen egyidejűségbe, annak nem adatott meg a hit füle, mert nem tudja meglátni, hogy nem így kerülhet közelebb Istenhez
7. Vajon a múltbeli szükségszerűbb-e, mint az eljövendő? (Közjáték, 97.o.)
7.1. Keletkezés
7.1.1. Mi a keletkezés változása
7.1.1.1. szimpla változás (akár megszűnés): maga a keletkező változik
7.1.1.2. keletkezés változása: a változó változatlan kell, hogy maradjon, különben más fog keletkezni nem az, amiről szó van
7.1.1.3. a keletkezés változása: átmenet a lehetőségből a valóságba
7.1.2. Szükségszerűség
7.1.2.1. a keletkezés elszenvedés
7.1.2.2. a szükségszerű nem szenvedhet
7.1.2.3. a valóság révén a lehetőség megsemmisül
7.1.2.4. a keletkező, pontosan azzal bizonyítja, hogy nem szükségszerű, hogy keletkezik, hiszen a szükségszerű van
7.1.2.5. szükségszerű= lehetőség és valóság egysége, hiszen a szükségszerűnek lényege a lét
7.1.2.6. a szükségszerűség nem keletkezik à semmi sem azért létezik, mert szükségszerű
7.1.3. szabadság
7.1.3.1. mindenfajta keletkezés szabadság révén történik
7.2. A történeti
7.2.1. minden, ami keletkezett, történeti
7.3. A múltbeli
7.3.1. a múlt változhatatlansága nem egyenlő a szükségszerűség változástól való mentességével
7.3.2. ha a múltbeli keletkezett, akkor az a szabadság révén történt, ha azonban szükségszerű, akkor nem tartozna a szabadság körébe, azaz annak a körébe, ami által keletkezett
7.4. A múltbeli felfogása
7.4.1. hit és kétely (szemléleti formák) à mindkettő szenvedély
