Bartolomé de Las Casas: Rövid beszámoló az Indiák elpusztításáról Paulus Hungaros – Kairosz (1999)

A könyv inkább érdekes, mint jó volt. Borzalmas olvasni, hogy mennyi embert gyilkoltak a hódítók halomra. Teljesen ok nélkül okozva fájdalmat azoknak az embereknek és népeknek. Nem tudom, hogy mennyire hiteles Las Casas beszámolója, de több forrás szerint is elég pontosan írja le a történteket. Az indiánok békés csoportjainak kiirtását még nehezebb elfogadnom, mint a harcos népek elpusztítását. Ha csak 10 millió embert pusztítottak volna is el, hogyan nézhette ezt Isten jó szemmel? Ha van predestináció és a szabad akarat nem létezik, akkor Isten mit gondolt ezzel? Ha van szabad akarat, akkor pedig, Isten miért nem óvja meg jobban az ártatlanokat? Nagyon nyomasztó azt látni, hogy az ártatlanok elhullanak, meghalnak és nincs semmi elégtétel, amit a bűnösök kapnának, vagy elszenvednének. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire felháborító, bár igen, Isten tényleg minden bűnöst szeret. Csak ez sovány vigasz, ha az én feleségemet erőszakolják és ölik meg vagy engem sütnek meg ok nélkül nyárson.

A másik ami elgondolkoztató, hogy amilyen módon Las Casas ellenfelei nem emberekként kezelték az indiánokat úgy manapság is ignorálja a nyugati kereszténység az összes többi vallást és kultúrát. Ahogy a történelem ezt mutatja, ez végleges hiba. Azoknak a vérét, akiket a mi civilizációnk ölt meg, rajtunk kérik számon. Az apák bűnét a fiakban…

Néhány idézet a könyvből:

8.o.

…(azok ellen a békés, alázatos, jámbor indián népek ellen, akik senkinek sem ártanak). …

11.o.

… - eddig tízezer mérföldet felfedeztek – telve mint méhkas emberekkel, olyannyira, hogy úgy tűnik, Isten azokra a földekre helyezte legnagyobb sokaságát az emberi nemnek. …

15.o.

.. Igaz és biztos számításunk szerint az említett negyven év alatt a keresztények zsarnokoskodásukkal és pokoli tetteikkel igazságtalanul és önkényesen több mint tizenkétmillió lelket pusztítottak el: férfiakat, nőket, gyermekeket. Valójában azt gondolom – anélkül, hogy túlzásba esnék -, hogy van az tizenötmillió is. …

17.o.

… Olyan vakmerőségig és szégyenletességig fajult ez, hogy egy keresztény kapitány megerőszakolta a legnagyobb királynak, az egész sziget urának a feleségét. Ettől kezdve keresték az indiánok a módját annak , hogy a keresztényeket kiűzzék földjeikről. …

26.o.

… És mert annyi különféle dolog történt ezen öldöklések és pusztítások során, hogy hiába írom, nem tudom mindet felsorolni (mert valóban azt gondolom, hogy bármennyit is mondanék, az ezredrészét sem tudnám felsorolni), ezért a fenti harcokban megesett dolgokkal végül is csak azt akarom mondani és hangsúlyozni, hogy Isten előtt és lelkiismeretem szerint biztos vagyok benne: az indiánok nem adtak több okot arra, sem több bűnük nem volt, mint amit adhatnának vagy ami kolostornyi jó szerzetesnek lehetne, hogy elkövessék ellenük a felsorolt igazságtalanságokat és gonoszságokat, és a többit is, amit még el lehetne mondani; hogy kifosszák és megöljék őket, és az életben maradottakat örök fogságba és rabszolgaságba vessék. …

33.o.

… Amikor már a karóhoz kötözve állt, egy ferences szerzetes, egy szent férfi, aki ott volt, elmondott neki néhány dolgot Istenről és hitünkről – amiről azelőtt soha nem hallott – már amire elég volt az a kis idő, amit a pribékek hagytak, és a kacika igenis el akarta hinni azt, amit ez a szent férfi elmondott neki, azt, hogy a mennybe jut majd, és soha véget nem érő nyugalom és boldogság várja, vagy pedig a pokolra vettetik, hogy örök gyötrelmeket és büntetést szenvedjen. Miután kicsit elgondolkodott, megkérdezte a szerzetest, vajon keresztények is jutnak-e a mennybe. A szerzetes azt felelte, hogy igen, de csak a jók. A kacika, további gondolkodás nélkül azt válaszolta, hogy ő inkább megy a pokolba, csak ne ott legyen, ahol azok, és ne is lássa azt a kegyetlen népséget.

54.o.

… Amikor az indiánok látták ezt a hihetetlen igazságtalanságot és azelőtt soha nem tapasztalt kegyetlenséget, melyet elkövettek az ártatlanok ellen, akik türelemmel viselték legfőbb uruk nem kevésbé igazságtalan rabságát – mert ő maga parancsolta nekik, hogy ne támadjanak és ne bocsátkozzanak harcba a keresztényekkel – az egész város fegyvert ragadott és a spanyolok ellen fordult, és sokat úgy megsebesítettek közülük, hogy alig tudtak elmenekülni. Válaszul tőrt szegeztek a fogoly Montezuma mellének, hogy álljon ki a folyosóra és parancsolja meg az indiánoknak, hogy ne támadják meg a házat, hanem állítsák helyre a rendet. …

67.o.

… Az volt ennek a szokása, hogy amikor háborúba indult valamely falu vagy provincia ellen, a már leigázott indiánok közül magával vitt annyit, amennyit csak tudott, hogy a többi ellen harcoljon: és mert nem etette azt a tíz-húszezer embert, akit vitt, megengedte nekik, hogy ők azokat az indiánokat egyék, akiket elfogtak. És így volt ez az ő pompás királyi mészárszékében, ahol emberhúst mértek: hogy jelenlétében vágták le a férfit csupán karjáért és lábáért – mert azt tartották a legfinomabb falatnak – vagy egymást ölték és sütötték meg a gyermekek.

75.o.

… És azt gondolják, mondják és írják, hogy a győzelmek, melyeket az ártatlan indiánok felett elérnek, kiirtva őket, mind az Istentől származnak, mert gonosz háborúik igazságosak, és örvendeznek, dicsőítik az Istent és hálát adnak neki a zsarnokoskodásaikért, mint azok a zsarnok tolvajok, akikről azt mondja Zakariás próféta, 11. fejezet: Legeltesd a levágásra szánt nyájat; akik levágják őket, nem bánkódnak, hanem azt mondják: Áldott legyen az Isten, mert gazdagok lettünk. …

77.o.

… Amikor a gaz spanyolok harci kutyákkal kerestették az indiánokat, s amint megtalálták, rájuk uszították őket, egy beteg indián nő – látván, hogy nem tud elmenekülni a kutyák elől, és darabokra szaggatják őt is, mint a többieket -, fogott egy kötelet, a lábához kötött egy egyéves gyermeket, és felakasztotta magát a gerendára, és alighogy megtette, már jöttek is a kutyák és szétszaggatták a gyereket; bár mielőtt meghalt volna egy pap még megkeresztelte. …

87.o.

… Ezért olyan ingerültek és ellenségesek, hogy semmi sem lehet számukra utálatosabb és gyűlöletesebb a keresztények nevénél, akiket ezen az egész földön az ő nyelvükön „yares”-nek neveznek, ami azt jelenti: ördögök, és kétségtelenül nekik van igazuk, mert azok a dolgok, melyeket itt elkövetnek, nem keresztények, sem nem értelmes emberek tettei, hanem ördögöké! …

89.o.

Azon föld indiánjai, amikor halálosan kimerítik őket, mert málhát hordatnak velük a sierrákon át, és összeesnek és elájulnak az éhezéstől és a munkától, és amikor ütik és rúgják őket, kard markolatával kiverik a fogukat, hogy felkeljenek és mukkanás nélkül menjenek tovább, azt szokták mondani: „Gyerünk, gazember, nem bírom tovább, ölj meg itt, inkább akarok holtan itt maradni.” És ezt sóhajtozva és összeszorult szívvel mondják, nagy fájdalommal és keserűséggel.

104.o.

… az indiánok nagy mennyiségű ajándék arannyal jöttek eléjük táncolva és énekelve, hogy fogadják őket. Viszonzásképpen, hogy megfélemlítsék az egész vidéket, a keresztények kardélre hányták és darabokra szabdalták őket. …

124.o.

… Pár nappal ezelőtt agyonszurkáltak és megöltek egy nagy királynét, annak az inkának az asszonyát, aki ezen királyságok felett uralkodott, és akit a keresztények addig ingereltek, míg végül fellázadt. Feleségét pedig, a királynét miden ok nélkül, igazságtalanul megölték (holott, azt beszélik, terhes volt), csakis azért, hogy fájdalmat okozzanak a férjének. …