Eliade ebben a könyvben azokat a gondolatait mondja el, amire nem jutott egy egész könyve. Röviden próbál meg párhuzamokat felmutatni és néhány meglepő gondolatot elmondani.
A Kulturális divatok és a vallástörténet című fejezetben arról ír, hogy a (francia) egzisztencializmusba beleunt emberek hogyan kapják fel Lévi-Strauss és a Planéte című újság meglepő (fél)tudományos gondolatait. A fejezet utolsó pár sora a legjobban elgondolkodtató, miszerint a művészek alkotásaikon keresztül gyakran előrevetítik a későbbi generációk társadalmi és kulturális életében bekövetkezik.
A második fejezet a világ tengelyéről szól. Arról, hogy hogyan köti össze egy „tengely” a különböző szintű világokat. Ilyen tengely mentén épülnek a főbb városok, a városokban az uralkodói épületek, de akár a házak is, sőt, a ház berendezése is ehhez szorosan kötődik. A megszentelt térre az embereknek akkor is igényük van, ha ezt már nem vallják is, hiszen ilyen avatóünnepségnek tekinthető akár a házavató buli. A szent tér meghatározó és jelenvaló szerepéről ír Eliade. Ha nincs szent tér, akkor összeomlik a világrend. Izrael szentföldjének elfoglalása „kozmikus” katasztrófa is egyben, nem csak a választott nép elhurcolása.
A harmadik fejezet A halál mitológiái: bevezetés címűben a halál szerepéről és a különböző kultúrákban a halál kezeléséről ír. Érdekes, hogy a halál furcsa dialektikában áll az ellentétpárjaival. A serdülő beavatási szertartások is halál jellegűek, míg a beavatási szertartás végére új élet születik. A halálból „feltámad” a beavatott. A halál szakrális jellegével összekapcsolódik, hogy a halál spirituálissá teszi az embert. A testet szétválasztja a lélektől a halál. A temetés egyfajta beavatása a halottnak a túlvilágba.
Az Okkult és a modern világ című fejezetben az okkult és ezoterikus praktikák modern terjedését veszi szemügyre Eliade. (68. oldal lapközepe) Az esztétikai értékek sorozatos változása előre jelzi a társadalom egy-egy nagyobb szegmensének változását, mondja el újra itt Eliade. (75.o. első bekezdés második mondat) A hit az asztronómiában a kereszténység újabb vereségét illusztrálja; ez a megállapítás elgondolkoztató. Nem tud a nyugati-kereszténység megfelelő vallásnak lenni a nyugati ember számára. (76.o. első bekezdés utolsó mondat) A sűrűbben lakott területeken jellemző az ezoterikus, okkult praktikákba vetett hit erőteljes terjedése, míg a ritkábban rakottakra jóval kevésbé. (82.o. lapteteje – 83. oldal lapteteje) A renovatioba vetett hit, valamint a beavatás iránti „kereslet”, a szexualitás szakralitásának visszaállítása, valamint a világ jövőjének optimista megítélése jellemzi a „fiatal okkultistákat”, azaz ezt a jelenlegi divatot. A fejezet végén a 86. oldalon a fantáziavilágok előretörését és a tudományos –fantasztikus írások elterjedését hozza fel, nem mondja, hogy meghatározható, hogy a jelenlegi esztétikai palettáról, melyik lehet meghatározó, de ezekre figyelmet szentel Eliade.
(118.o. 4.sor) A látomások jellegéről ír Eliade. A kulturális környezet és a személy vallása befolyásolja a látomás jellegét, ugyanakkor ténylegesen megfigyelhető jelenségről van szó. Ontológiai változást eredményez az átélő személyben. (143.o.) Érdekes, hogy János Első levele 3;9 versében az istenség-lélek-fény-mag együttállásra láthatunk példát. Egészen meglepett ez az interpretáció. A 152-153.o.-on a látomások jellegéről ír, és ezek értelmezéséről. Megdöbbentő látni, hogy világszerte ismert dolgokról van szó, függetlenül attól, hogy gerjesztett vagy spontán hallucinációról beszélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése